A következő űrverseny új dimenzióba lépett: a vezető technológiai vállalatok, köztük a Google és a Blue Origin, azt tervezik, hogy mesterséges intelligencia (MI) feldolgozására alkalmas adatközpontokat hoznak létre a világűrben. Ezek a fejlesztések forradalmasíthatják a számítástechnikai infrastruktúrát, ugyanakkor számos mérnöki, pénzügyi és tudományos akadállyal is szembe kell nézniük.[^1]
A Google konkrét ütemtervet vázolt fel a Suncatcher projekt keretében, amely szerint már 2027 elején két, saját Tensor Processing Unit (TPU) chipekkel felszerelt tesztszatellit indítása várható. Travis Beals, a vállalat vezetője szerint egy földi, 1 gigawattos adatközpont helyettesítéséhez mintegy 10 000, egyenként 100 kilowattos műholdra lenne szükség.
A Google kutatói nem óriási űrállomásokban, hanem kisebb műholdak rajában gondolkodnak. Ezeket úgynevezett “dawn-dusk” (alkonyat-hajnal) pályára állítanák, ahol a műholdak éves szinten akár nyolcszor annyi napenergiához juthatnak, mint földi telephelyeken. Ugyanakkor a műholdak közötti nagy sebességű kommunikáció is kiemelt kihívás: a tervek szerint szoros, néhány száz méteres formációban repülő klasztereket alkotnának, ahol lézeres adatátvitel (Free-Space Optics, FSO) biztosítaná a több terabit/másodperces sávszélességet.
A világűrben működő elektronika komoly sugárzási terhelésnek van kitéve. A Google 6. generációs “Trillium” TPU chipeket protonbesugárzásnak vetették alá, hogy öt évnyi alacsony földkörüli pályás (LEO) működést szimuláljanak. Bár a chipek túlélték a tesztet maradandó károsodás nélkül, úgynevezett “Single Event Effects” (véletlenszerű bitflip hibák) előfordultak, amelyek főleg az MI-modellek tanításánál jelenthetnek veszélyt. Ezért fejlett hibajavító rendszerek kifejlesztésére lesz szükség.
A világűri MI-farmok megvalósíthatóságát döntően a pályára állítás költségei határozzák meg. A Google elemzése szerint körülbelül 200 USD/kg költségszint szükséges ahhoz, hogy a világűri adatközpontok versenyezni tudjanak a földiekkel. A SpaceX Starship projektje ígéretes ezen a téren: ha a rakétarendszer valóban 100-szor újrahasználható lesz, az indítási költség akár 15 USD/kg-ra is csökkenhet, így akár a 2030-as évek közepére elérhetővé válhat a gazdaságos működtetés.
Az extrém hőterhelés a vákuumban egy további kritikus probléma. A Google passzív hűtési rendszerekre – hőcsövek és sugárzó felületek – támaszkodna, mivel a levegő hiányában csak sugárzással lehet hőt leadni. Az egymáshoz közel repülő műholdak esetén különösen ügyelni kell, hogy azok ne árnyékolják egymást sem az energiafelvétel, sem az infravörös hőleadás során. Fejlett termikus csatolóanyagok fejlesztése is szükséges, hogy a chipekből hatékonyan vezessék el a hőt a radiátorokhoz.
Egy 2023-as tudományos publikáció még radikálisabb ötletet vizsgált: aszteroidákból nyert vízzel hűtenék az űrben lebegő adatközpontokat. Az elemzés szerint mintegy 20, vízben gazdag, energetikailag könnyen elérhető aszteroida létezik, ahonnan a jövőben potenciálisan kivonható lenne a hűtéshez szükséges víz. Ez azonban jelenleg még a science fiction kategóriába tartozik, hiszen sem az ehhez szükséges bányászati, sem a szállítási infrastruktúra nem létezik.
A világűri MI-feldolgozó központok megvalósítása előtt jelentős technikai, pénzügyi és tudományos akadályok állnak, de a közeljövőben már az első kísérleti rendszerek is elindulhatnak. Az áttörés kulcsa az indítási költségek drasztikus csökkenése és az energia-, kommunikációs, valamint hőmenedzsment-technológiák fejlődése lehet. Amennyiben ezek a kihívások leküzdhetők, az MI-farmok a világűrben alapjaiban változtathatják meg a globális számítástechnikai infrastruktúrát.
[^1]: Redaktion The Decoder (2025. 12. 11.). “Das nächste Space Race: Tech-Konzerne wollen KI-Fabriken im Weltraum bauen”. The Decoder. Közzétéve [2025. 12. 11.].