Az MI (mesterséges intelligencia) modellek, különösen az LLM-ek (nagy nyelvi modellek), egyre inkább támogatják a tudományos kutatómunkát. Bár gyakran azzal az ígérettel jelennek meg, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé teszik a kutatást, egy új elméleti tanulmány arra figyelmeztet, hogy az MI alkalmazása a kutatási folyamatok felszínesebbé válását eredményezheti. Az időnyereség ugyanis nem feltétlenül mélyebb elemzéshez, hanem több, de kevésbé alapos projekthez vezethet[^1].
A tanulmány szerzői – többek között a Princeton és a Washingtoni Egyetem kutatói – egy viselkedésökológiai elmélet alapján modellezték, hogyan osztják be a kutatók az idejüket, ha az MI bizonyos fázisokat felgyorsít. Az úgynevezett Optimal Foraging Theory szerint, ha a kutatók időt spórolnak, minden egyes, már folyamatban lévő projektre fordított óra megnöveli annak az alternatív költségét, hogy új projektet indítsanak helyette[^1].
A szerzők hangsúlyozzák, hogy modelljükben az MI hibátlanul működik és csak az időmegtakarítás hatását vizsgálják, hogy kizárják a technológia egyéb ismert gyengeségeit. A kutatási projektet két fázisra bontják: először az ötlet értékelése, majd a kivitelezés, amely kötelező és önkéntes feladatokra oszlik. Az önkéntes, elmélyült munka (pl. extra kísérletek, részletesebb elemzések) az, amely az időszűke miatt gyakran elmarad.
Három fő szcenáriót különböztetnek meg:
Két szcenárióban tehát a kutatási alaposság csökken, mert a megtakarított időt a kutatók inkább új projektek indítására, mint a meglévők elmélyítésére fordítják[^1].
A szerzők szerint az MI mint munkaerősokszorozó növeli az alternatív költségeket, ezért “többet, de kevésbé jól” dolgozunk, nem “ugyanannyit, de jobban”[^1]. Intézményi szinten azonban a szabályok lassabban változnak, mint az egyéni szokások, így elkerülhetetlen az átmeneti feszültség. A publikációs rendszerben már most érzékelhető a beáramló, MI-gyorsította cikkek mennyiségi növekedése, amely tovább terheli az eleve túlterhelt peer-review folyamatot.
Az MI generálta publikációk minőségi gondjai már a gyakorlatban is megjelentek: egy teljesen MI által írt tanulmány átfutott az ICLR egyik workshopján, bár idézési hibákkal. Az arXiv szigorította a szabályait, egyes esetekben akár egy évre is kizárhatják a szabályszegőket a beküldési lehetőségből[^1].
Az MI-modellek tudományos kutatásra gyakorolt hatásai összetettek, a produktivitás növekedése gyakran együtt jár a felszínesség növekedésével. Az intézményeknek szakterületi sajátosságokra szabott szabályozásokkal kell reagálniuk, hogy az MI valóban javítsa, ne rontsa a kutatási minőséget. A kutatási folyamatok átalakulása már most érzékelhető, és csak felelős szabályozással lehet elkerülni a minőség további romlását.
[^1]: The Decoder (2026-08-23). “Warum KI-Modelle Wissenschaftler dazu bringen könnten, schlechter zu forschen”. Közzétéve [2026. 08. 23.].