A Carnegie Mellon University, az MIT és a Cornell University kutatóinak új vizsgálata azt elemezte, hogy egy rövid, nagy nyelvi modellel folytatott beszélgetés képes-e enyhíteni a friss események körül kialakuló összeesküvéses hiedelmeket. A tanulmány eredménye szerint a párbeszédes megközelítés mind a kontrollcsoportnál, mind a forrásokkal ellátott statikus ténylistánál nagyobb változást hozott a résztvevők önmaguk által megfogalmazott elméleteinek megítélésében.[^1][^2]
A kutatók amerikai felnőtteket toboroztak egy online közvetítőplatformon, majd a korábbi válaszaik alapján azokat vonták be az elemzésbe, akik összeesküvéses nézetet fogalmaztak meg az adott eseménnyel kapcsolatban. Az egyik kísérletben 472, a másikban 1035 résztvevő szerepelt.[^1]
A résztvevőket véletlenszerűen három csoportba osztották. Az első csoport legalább ötfordulós beszélgetést folytatott a Google Gemini nyelvi modellel. A második csoport egy statikus, hivatkozásokkal ellátott ténylistát kapott, a harmadik pedig egy témától független kontrollbeszélgetésben vett részt, amely a macskák és a kutyák társállatként való összehasonlításáról szólt.[^1]
Mivel a vizsgált események a modellek tanítási időszaka után történtek, a rendszer nem támaszkodhatott belső, előzetesen megtanult eseményismeretre. A kutatócsoport ezért a rendszerutasításba illesztett ténybázist használt, amely elkülönítette a megerősített információkat, a már cáfolt állításokat és a még nyitott kérdéseket.[^1]
Az átlagosan alig hétperces beszélgetések után mindkét kísérletben csökkent a résztvevők hite a saját maguk által leírt összeesküvés-elméletben. A kutatás szerint ez a csökkenés nagyobb volt, mint az irreleváns kontrollbeszélgetés, illetve a statikus ténylista esetében.[^1]
A vizsgálatban az olyan általános állítások támogatása is mérséklődött, amelyek eltussolást, titokban tartott tényezőket vagy rejtett összehangolást feltételeztek. Az eredmények ugyanakkor nem minden mérőszámnál és nem minden eseménynél mutattak azonos erősségű változást.[^1]
A tanulmány értelmezése szerint a rövid, bizonyítékokra építő párbeszéd akkor is mérhető hatást érhet el, amikor egy friss eseményről még kevés megbízható információ áll rendelkezésre.[^1]
A kutatók mondatszinten elemezték a modell válaszait. Kevés biztos adat esetén a chatbot gyakrabban hangsúlyozta a tudás korlátait, óvatosságra intett a gyors következtetésekkel szemben, kérdésekkel vizsgálta a felhasználó érveit, és hiteles források felé terelte a beszélgetést.[^1]
Amikor több ellenőrizhető információ állt rendelkezésre, a modell közvetlenebbül épített a tényekre, és nagyobb hangsúlyt helyezett az összeesküvéses gondolkodás társadalmi következményeire. A kutatás ebből azt a következtetést vonta le, hogy a párbeszédes rendszer stratégiája alkalmazkodott a bizonyítékok erősségéhez.[^1]
Az utánkövetéses mérések arra utaltak, hogy a korábbi cáfoló beszélgetés egyes későbbi események értelmezésére is hatással lehetett. Azok a résztvevők, akik korábban a chatbotcsoportba kerültek, ritkábban értettek egyet olyan általános kijelentésekkel, amelyek szerint a hatalmasok elrejtik az igazságot a nyilvánosság elől.[^1]
Egy későbbi konkrét eseménynél a főelemzés nem mutatott szignifikáns közvetlen hatást. Kiegészítő elemzésekben azonban a szerzők az eredeti hatás részleges fennmaradására utaló jeleket találtak, különösen az általános összeesküvéses meggyőződések esetében.[^1]
A szerzők ezt a jelenséget a prebunkinghez hasonlítják: a beavatkozás nem csupán egy már felbukkant állítás cáfolatára szolgálhat, hanem bizonyos mértékben ellenállóbbá teheti az embereket a későbbi megalapozatlan állításokkal szemben is. A jelen kutatásban ez a hatás előzetes figyelmeztetés vagy gyengített félretájékoztatási példa nélkül jelent meg.[^1]
A kutatók hangsúlyozzák, hogy esettanulmányokról van szó, ezért az eredmények nem általánosíthatók automatikusan minden válsághelyzetre. Előfordulhatnak olyan esetek, amelyekben a módszer nem működik, illetve olyan helyzetek is, amelyekben egy valódi összehangolás gyanúját nem lenne helyes automatikusan cáfolni.[^1]
A tanulmány a visszaélés lehetőségére is felhívja a figyelmet. A személyre szabott, meggyőzésre alkalmas MI-párbeszédek elméletileg nemcsak a megalapozatlan hiedelmek gyengítésére, hanem azok erősítésére is használhatók. A gyakorlati korlát ráadásul jelentős: az érintetteknek önként kell vállalniuk, hogy egy chatbot segítségével megvizsgálják a saját meggyőződéseiket.[^1]
A kutatás alapján a rövid, forrásokra építő chatbotbeszélgetés ígéretesebb eszköz lehet az összeesküvés-elméletek kezelésében, mint egy egyszerű ténylista. A módszer hatékonysága azonban a megfelelő ténybázistól, a modell felelős működtetésétől és a felhasználók együttműködésétől is függ. A széles körű alkalmazás előtt további, eltérő társadalmi és politikai helyzetekben végzett vizsgálatokra van szükség.[^1][^2]
[^1]: The Decoder (2026. 09. 05.). „Sieben Minuten mit Chatbot wirken stärker gegen Verschwörungstheorien als Fakten”. The Decoder. Közzétéve [2026. 09. 05. 12:20:12 +0000].
[^2]: Costello és szerzőtársai. „A tanulmány előzetes publikációja”. Open Science Framework. Közzétéve [2026. 09. 05.].