Az MI-zene generátor Suno ellen a müncheni bíróság kimondta, hogy szerzői jogokat sértett, amikor hat ismert dalt tartalmazó modelleket használt fel és adott ki eredményként. Az ügy középpontjában az állt, hogy a modell képes volt az eredeti művek felismerhető reprodukciójára, és a bíróság a fair use védekezést is elutasította. A döntés jelentős hatással lehet az MI-alapú zeneiparra és más hasonló szolgáltatókra is.[^1]
A GEMA zenei jogvédő szervezet keresetet nyújtott be Suno ellen, mert a cég modelljeiben hat népszerű dal – köztük “Atemlos durch die Nacht” és “Rasputin” – szerzői jogi védettség alatt álló zenei tartalmát találta meg. A vizsgálat csak a zenét érintette, a dalszövegeket nem.[^1]
A bíróság szerint az MI-modell nem csupán mintákat tanult, hanem konkrét dalokat is tárolt, amelyeket később reprodukálni tudott. Ezt a jelenséget memorizációnak nevezik az MI-kutatásban. A Suno szerint a modell csak matematikai mintákat tanul, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy az eredmények túlságosan hasonlítottak az eredeti művekre ahhoz, hogy ez véletlen legyen.
A bíróság kijelentette: „A modellek a kimeneteket tartalmilag meghatározták.”[^1]
A felelősséget egyértelműen a Suno vállalatára rótták, nem pedig a felhasználókra, akik csak a promptokat adták be. A bíróság hangsúlyozta, hogy a vállalat választotta ki a tanulási adatokat, fejlesztette a modelleket és az architektúrát, így a jogsértő kimenetekért ők felelnek.
A bíróság – különleges szabályozás alapján – az USA-ban végzett tanítási tevékenységre is illetékesnek találta magát, és az amerikai jogot is alkalmazta. Bár az Egyesült Államokban a fair use (méltányos felhasználás) néha megengedőbb, a bíróság megállapította, hogy jelen esetben nem védhető Suno tevékenysége, mert a modellekből konkrét, az eredetiekhez nagyon hasonló művek hívhatók elő.
„Minden Fair-Use-próba tényező Suno ellen szól.” – állapította meg az ítélet.[^1]
A bíróság közlése szerint a Suno úgynevezett stream-ripping technikákat használt, hogy a YouTube-ról zenéket szerezzen meg, megkerülve az “Rolling Cipher” technikai védelmi mechanizmust. Ez azt a kérdést is felveti, hogy a technikai védelmek megkerülése önmagában jogsértésnek minősül-e, függetlenül attól, hogy később mi történik az adatokkal.[^1]
A bíróság hangsúlyozta: konkrétan a Suno esetében bizonyítható a memorizáció, de kutatások szerint más típusú MI-modelleknél, például szövegmodelleknél is előfordulhat hasonló jelenség. A memorizáció esélye növekszik, ha a mű gyakran szerepelt a tanuló adathalmazban, vagy ha a prompt kifejezetten az eredeti műre irányul.
Az ítélet még nem jogerős, de jelentős precedenst teremthet más MI-zenei szolgáltatók számára is. Főleg az a kérdés került előtérbe, hogy az MI-fejlesztők jogosan használhatják-e fel szerzői jog által védett műveket modelljeik tanítására engedély nélkül.
Bár a GEMA által használt promptok részletesek voltak (teljes dalszöveg, műfaj, cím), a bíróság „egyszerűnek és nyitottnak” minősítette őket. Ez azt a kérdést is felveti, hogy a mindennapi felhasználás mennyiben különbözik a tesztesettől, illetve hogy a promptolás mennyire számít jogi szempontból meghatározónak.
Az MI-zene generátor Suno elleni ítélet kiemeli, hogy a szerzői jogsértés felelőse a modell fejlesztője, és nem a felhasználó. Az ügy rámutat arra, hogy a technológia és a szerzői jogi szabályozás közötti feszültség továbbra is jelentős, és a jövőben további perek és szabályozási lépések várhatók ezen a területen.
[^1]: THE DECODER (2026. 08. 01.). “Landgericht München verurteilt KI-Musikgenerator Suno wegen Urheberrechtsverletzung”. Közzétéve [2026. 08. 01.].