Terence Tao világhírű matematikus szerint a matematika új alapválság elé néz, amelyet az MI (mesterséges intelligencia) gyors fejlődése idéz elő. Az új helyzet abban különbözik a 20. század eleji válságtól, hogy most nem az igazság fogalma, hanem a matematikai értékek, gyakorlatok és közösségi normák kerülnek próbatétel elé.
Tao párhuzamot von a száz évvel ezelőtti alapválsággal, amikor Russell paradoxona és Gödel tételének hatására a matematikusoknak explicit módon kellett megfogalmazniuk szakmájuk alapjait. Az azóta kidolgozott szigorú keretrendszer most nem a matematikai igazságok, hanem a tudományos munka értékelésének és szervezésének szintjén kerül kihívás elé az MI térnyerése miatt[^1].
Az MI eszközök a közeljövőben várhatóan jelentős részét képesek lesznek ellátni a matematikai kutatómunkának „ésszerű sikerrel, minőséggel, felügyelettel és költséggel” – fogalmazza Tao. Ezt támasztja alá a First-Proof-Project, ahol tíz eddig publikálatlan problémából hetet az MI hibátlanul vagy lényegében hibátlanul oldott meg, alacsony költségek mellett[^1].
Hagyományosan a matematikában szorosan összefonódott a problémamegoldás, az elméletalkotás, a közösségépítés és az oktatás. Az MI azonban felboríthatja ezt az egyensúlyt, mert egyes célokat – például a megoldások mennyiségét vagy a publikációk számát – előtérbe helyez, miközben a mélyebb megértést háttérbe szorítja.
„Ha egy mérce céllá válik, megszűnik jó mérce lenni.”
Az MI, főleg a generatív rendszerek, hajlamosak az eredmény látszatát optimalizálni, nem pedig a valódi minőséget, amit tovább erősít az MI-ipar pénzügyi motivációja[^1].
Az MI által generált bizonyítások gyorsabban születnek, mint ahogy azokat emberek ellenőrizni vagy értelmezni tudnák. Például az Erdős-problémák adatbázisa már most tucatnyi MI által beküldött megoldást tartalmaz, amelyek nagy részét nem vizsgálta át emberi szakértő.
Az MI által „letisztított” bizonyítások elveszíthetik az emberi érvelésekre jellemző tanulási lehetőségeket is. Tao szerint az emberek különösen jól tanulnak mások hibáiból, amit az MI-alapú tökéletesítés eltüntethet.
A Leiden Declaration on Artificial Intelligence and Mathematics szerint minden eredményt csak akkor szabad publikálni, ha a szerzők képesek azt szakértői szinten, érthetően és forrásmegjelöléssel bemutatni. Tao úgy véli: „Egy bizonyítás, amit senki sem tud elmagyarázni, nem tekinthető teljesnek, még ha formálisan helyes is.”[^1]
Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a fiatal matematikusok emberi fejlődésére, és szigorúan korlátozni kell az MI-eszközök használatát a tanulás során. Tao maga is beismeri, hogy esszéje elkészítésekor MI-t használt irodalomkutatáshoz, ábrák készítéséhez és szövegszerkesztéshez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az MI nem helyettesítheti az emberi megértést.
Több elismert matematikus – például Timothy Gowers és Peter Sarnak – jelentős matematikai képességeket ismer el a nagy nyelvi modellekben, de korlátokat látnak az igazi újdonság és kreativitás terén. Tao azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdés nem pusztán az, mire képes az MI, hanem hogy valójában mit akar elérni maga a matematika mint tudomány[^1].
Az MI forradalmi lehetőségeket teremt a matematikában, ugyanakkor alapvető kérdéseket vet fel arról, hogyan értékeljük, tanítjuk és gyakoroljuk a tudományt. Terence Tao szerint az emberi magyarázat, a közösségi ellenőrzés és a személyes fejlődés továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak – az MI csupán eszköz, nem cél.
[^1]: Redaktion (2026-08-20). “Wie einst nach Gödel: Terence Tao sieht die Mathematik vor einer neuen Grundlagenkrise”. The Decoder. Közzétéve [2026. 08. 20.].